Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

A gyülekezetek rövid története

Szügyi Evangélikus Egyházközség (anyagyülekezet)        

 

            A Szügyi evangélikus gyülekezet ismert története a 17. századra nyúlik vissza. A korabeli forrásokat olvasva tudjuk, hogy a mohácsi vész után, de még az 1540-es évek előtt Szügy lakossága protestáns hitre tér. Tudunk egy Ferenc nevű lelkészről, aki 1546-ban már családos, és gyermekei vannak, ugyanakkor a 19. századi jegyzőkönyvek az 1650-es alapításról beszélnek. Az mindenképpen bizonyos, hogy az 1600-as évek közepétől már létezett a gyülekezet.

            1683-ban a lakosság a háborús helyzet miatt, immár sokadszor elmenekült és néhány évig Hont vármegyében húzta meg magukat. Onnan 1685-86-ban visszaérkezve eleinte a romos régi templomban, vagy a szabad ég alatt, vagy a lelkész, Suhajda Mátyás házában lettek megtartva az istentiszteletek. A romokban heverő, valószínűsíthetően a valamikori ősi katolikus templomot 1691-ben renoválták az evangélikusok (mely akkor a Mohorai út mellett állt), 1698-ban felszentelték, és 1774-ig itt tartották az istentiszteleteket. Ekkor kezdték építeni a most is álló nagy templomot, mely Nógrád megye legnagyobb evangélikus temploma.

            A gyülekezet történelméről ősi iratok számolnak be, mint például az 1632-ben magyar nyelven(!) íródott harangbérleti szerződés. Az 1719-óta vezetett anyakönyvek tanúskodnak a gyülekezet életének változásairól, és betekintést nyújtanak az ősi szügyi családok, a Beniczkyek, Trajtlerek, Prónayak életébe. A gyülekezet nagy becsben őrzi az 1819-ben készült viaszpecsét-nyomót.

            A templom 1774-81 között épült, majd rövidesen 1795-ben le is égett. Tűzvész pusztított 1823-ban és 1844-ben is. A templom nagyságát indokolta, hogy 40 km-es körzetből jártak ide istentiszteletre az evangélikusok, és a templom otthont kellett adjon az így kb. 8000 fős gyülekezetnek.

            A barokk stílusban épített templom, szabadon álló egyhajós, nyeregtetős templom, melynek bejárata a torony keleti és nyugati oldalán található. A templom berendezése XIX. századi, főoltárképe 1833-ban készült, Pesky József alkotása. A templom orgonája 1832-ben készült, Jacob Deutschmann műve. A templomépítő lelkész; Sztruháry Ádám (1767-1778). Sokat árulkodik a gyülekezet és a falu életéről az 1789-ben íródott Historia Ecclesiae, melyet a gyülekezet akkori lelkésze Biely János írt latin nyelven.

            2008-ban új toronysisak kerül a templomra, majd 2010-ben egy Európai Uniós pályázat segítségével megvalósult a templom külső homlokzatának és tetőfedésének teljes felújítása.

            A templom mellett a régi parókia épülete is műemlék (amit jelenleg gyülekezeti házként használ a gyülekezet), hiszen legrégebbi része a templommal körülbelül egyidős. Egy 1928-as Canonica Visitaio jegyzőkönyve az épületet már akkor 200 évesnek jegyzi.

            Az evangélikus templom tornyában három harang szól. Érdekesség, hogy mindegyik harang az I. világháború előttről származik. A nagyharangot Walser Ferenc öntötte Pesten 1869-ben. A mára már megszűnt pesti szlovák evangélikus templomtól vette a gyülekezet. Felirata a 122. Zsoltár 1. verse: Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk! A harangavatással egybekapcsolt templomszentelési emlékünnep 1965. október 24-én volt. A középső harangot Thury János és Kosts Imre öntötte 1881-ben Budapesten. A középkori kisharang a XVI. század elejéről származik.

            A szügyi evangélikus közösség különösen büszke a templom viszontagságos történetű kisharangjára, amely 1523-ban készült. A török hódítók elől a helyiek a harangot elásták, amely 300 évig aludt a föld mélyén. 1920-ban, egy nagy vihar okozta esőzések és az azt követő földmunkák után került újra elő. Mivel sértetlen maradt, így a mai napig kiegészíti a másik két harang hangját a templomtoronyban. Összesen 3 ilyen harang létezik: az Egri múzeumban, a Nógrádszakáli római katolikus templomban, és a Szügyi evangélikus templomban.

            A széles, nagy területet átölelő szolgálati körzet mára leszűkült, és jelenleg Szügy anyagyülekezetként három filiát gondoz: Csesztvét, Patvarcot és Mohorát.

 

 

                                                                                  Csesztvei Evangélikus Egyházközség

 

            A Csesztvei evangélikus gyülekezet leányegyházzá alakult a Szügyi anyaegyház megalakulásakor, 1650-ben. A nógrádi tájak, megbízható krónikása, Mocsáry Antal ezt írta: "Csesztve falu a törökök által porrá égettetvén, nagy ideig a katolikusok és az evangélikusok egy fedél alatt tették isteni tiszteletüket példás egyetértésben, mígnem 1716-ban az akkori Balassagyarmati plébános által az evangélikusok ezen épületből kitiltattak."

            "1730-ban imaházat épített a gyülekezet, a buzgó híveket azonban vallásuk gyakorlásában számtalanszor akadályozták a római katolikusok. Az evangélium híveit minden módot felhasználva üldözték, tanítóit elzavarták. Ez az egyházviszály 1737-től 1763-ig tartott. 1756-ban borzalmas tűzvész pusztította el a tanítói lakást és az imaházat." - olvasható az 1928-as Canonica visitationális jegyzőkönyvből.

            Az első templom 1730-ban épült, a második 1874-ben. Majd a gyülekezet 1971-ben elhatározta, hogy új templomot szeretne építeni. "A régi hajlék tetőszerkezete kezdett tönkre menni, a vályogfalak már nem bírták volna el az új tetőt. Az utolsó istentisztelet 1973. február 25-én volt, úrvacsoraosztással. Az igehirdetési alapige 1Sám 7,12: Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az ÚR segített el bennünket egészen idáig!

            1973. március 12-én fél 10-kor indult meg a munka. 11 férfi és 9 asszony hallgatta a felolvasott igéket a 95. Zsoltárból: Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak… menjünk eléje hálaadással. Öt nap múlva, 17-én történt meg az alapkő letétele." (Részlet Záborszky Csaba lelkész visszaemlékezéséből.)

            Böjt első hetében, március 17-én Szabó József püspök úr megáldott az alapkövet, majd novemberben 11-én a templomszentelési istentiszteleten dr. Ottlyk Ernő püspök és Gartai István esperes szolgált. Részlet az alapkő iratból: "Ez a templom abban a községben épül, ahol Madách Imre, Az ember tragédiája hallhatatlan szerzője boldog éveket töltött, születésének 150. évfordulóján." A templomot dr. Kotsis István budapesti mérnök tervezte.

            Az evangélikus temetőben 1986-ben elkészült a ravatalozó. A ravatalozó falán emléktábla őrzi a II. Világháborúban elhunyt Csesztvei evangélikusok nevét. A régi iskolaépület, a mostani gyülekezeti ház, 1931-ben épült. 1944-ben néhány hónapig itt tanított Váci Mihály.

            A gyülekezeti házban folyamatosa a felújítás. Először a vendégház részében helyet kapó konyha és fürdőszoba, mellékhelyiségekkel, majd az elmúlt három évben a gyülekezeti ház tetőszerkezete, csatornarendszere és az épület külseje esett át a teljes felújításon. Jelenleg a belső felújításon munkálkodik a gyülekezet.       

            A templomtoronyban három harang hívja a híveket és búcsúztatja az elhunytakat. A legkisebb 1793-ban készült, 25 kg súlyú. Felirata: "Status Evangelicus Possesionis Csesztve sub rectore : per : ano Kovács : curavit : Pestini per Anoni Litvan Anno 1793." A középső 1885-ben készült, 50 kg súlyú. Felirata: "A Bakói Ev. Ágost. Hitv. Egyház 1885. Öntötte és felszerelte Thury J. és fia B. Pesten" A legnagyobb 1924-ben készült, 100 kg súlyú. Felirata: "Isten dicsőségére a Csesztvei Ág. Hitv. Egyház Zeman Mihály lelkészségében, Bizik József Tanító és Vanent Márton gondnokságában az Úrnak 1924. évében. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten. Erős vár a mi Istenünk"

 

 

                                                                                    Patvarci Evangélikus Egyházközség

 

            A régi, 1878-as és korábbi, 1838-as jegyzőkönyvek a Patvarci filiáról keveset vallanak, de megemlítik, hogy 1782-ben került Szügyhöz, mint filia. "Ugyanakkor tudjuk, hogy a katolikusokkal közösen használtak két harangot ebben az időben, az egyik harang 1773-ban, a másik 1742-ben öntetett." Tehát a gyülekezet már korábban, önállóan létezett.

            A szügyi evangélikus lelkészi hivatalban található 1928-ban készült Canonica Visitaio jegyzőkönyve egy mondattal utal a régi Patvarci imaház történetére: "A templom kb. száz éve épült vályogból kő alappal."

            Az 1800-as években saját imaházuk és iskolájuk volt a Patvarciaknak, maga a gyülekezet pedig több mint 300 lelket számlált. 1786-tól saját anyakönyvet vezetett egészen 1933-ig, amikor az anyakönyvezés véglegesen Szügyhöz kerül át.

           A régi imaház 1825-ben épült. Korábban az istentiszteletekre Szügybe jártak át a hívek, vagy esetleg az iskolában tartottak istentiszteleteket. Érdekessége volt a régi imaház berendezésének, hogy egy oda túl méretes orgonát vásároltak az 1825-ös építéskor, mert eredetileg egy templomban is elegendő méretű hangszert szerettek volna. Ez az orgona pedig az imaház elejébe került, közvetlenül az oltár mellé. Istentisztelet alatt tehát a gondnok az orgona és az oltár közötti igencsak szűk helyen állta végig az alkalmakat, és amikor kellett, taposta a fújtató pedálját, miközben a lelkész alig néhány lépésnyire tőle végezte az istentisztelet liturgiai és egyéb szolgálatát. Az orgonát 2006-ban újította fel a gyülekezet.

            Bár az 1928-as jegyzőkönyv viszonylag jó állapotúnak írja az akkori imaházat, az 1980-as évek elején merült fel az új templom építésének gondolata. Az imaház 1984-ben épült meg, mely ugyancsak torony nélkül épült a régi, lebontott imaház helyén.

            "A régi imaházunkban 1984. március 18-án tartottuk az utolsó istentisztelet, úrvacsoraosztással. Leszenyiczki János gondnok és kántor testvér, valamint Hrubecs János gondnok helyettes testvér jól megszervezett munkájával kezdődött meg a bontás március 29-én. Két nap múlva szorgalmas kezek ásták az alapot és hordták a köveket. Április 29-én Istentisztelet alkalmával helyeztük el az alapkövet Garami Lajos esperes úr szolgálatával. Az alapkő iratában ez a mondat is szerepel: Imaházunk abban az évben épül, amikor a Lutheránus Világszövetség Budapesten tatja VII. Nagygyűlését." - Részlet Záborszky Csaba lelkész visszaemlékezéséből.

            A felszentelés szolgálatát D. Dr. Nagy Gyula püspök és Garami Lajos esperes végezte Záborszky Csaba lelkésszel együtt. A templomot dr. Kotsis István budapesti mérnök tervezte.

            A gyülekezeti ház 2012-ben épült. A templom és gyülekezeti ház kerítése 2015-ben nyerte el mostani, megújult formáját.

 

 

                                                                                    Mohorai Evangélikus Egyházközség

 

            A Szügyi Evangélikus Egyházközség részeként, filiaként, 1650-ben alakult. Mohorának külön anyakönyve volt 1786-tól 1933-ig.

            Jeli Ferenc "Mohora története" könyve alapján: „A török után újraépült falu első lakóiról nincs adat. Az 1715-ben készített adóösszesítőben szlovák nevek is szerepelnek. A szlovákok közül többen evangélikusok voltak. Mohorán a Szügyi Evangélikus Egyház szervezte meg Leányegyházát és kezdte meg az anyakönyvek vezetését 1786-ban. Az istentiszteletek színhelye az iskola lehetett mindaddig, amíg 1875-ben templomukat felépítették.”

            Megdöbbentő és fájó vesztesége volt a kis gyülekezetnek a kolera járvány, 1849-ben 36 temetésről, majd 1873-ban 25 temetésről szólnak az anyakönyvi bejegyzések.

            Az 1928-as Canonica Visitaio jegyzőkönyv így látja a gyülekezetet: "A hívek foglalkozásukra nézve földbirtokosok, tisztviselők, iparosok, de legnagyobb részét azonban földművelők voltak." Külön emlékezünk a következő családok áldozatkészségéről és hűségéről: Huley, Mauks, Tolnay, legrégibb időből a Plachy család és a Beniczkyék." Az 1920-as évek közepétől a fiatal családok kezdtek beköltözni Balassagyarmatra.

            A templom 1875-ben épült, a torony 1902-ben. A templom hossza 12 méter, szélessége 7 méter, magassága 5 méter. Oltára téglaoszlopzaton épült és felette fából készült szószék van. A torony csak 1902-ben épülhetett téglából, magassága 15 méter. A templomban nincs keresztelőmedence. Ennek oka, hogy annak idején vagy háznál, vagy a szügyi templomban kereszteltek.

            A templom az első világháborúban elveszítette az egyik harangját. Jelenleg két harang van a templomtoronyban. A kisebbik súlya 160 kg. Felirata: "A mohorai ág. hitv. ev. leányegyház Istennek dicsőségére  1902. Wladár Vikor ev. lelkész, Labát János gondnok. Öntötte: Hönig F. Aradon."  A nagyobbik súlya 218 kg. Felirata: "Szerezte a mohorai ev. leányegyház az Urnak 1925.-ik esztendejében Zeman Mihály lelkész, Nádasdy József tanító és Hrubecs Pál gondnok alatt. Öntötte Szeltenhoffer Frigyes fiai Sopron. "

            1975-ben a gyülekezet a templomot, a 100 éves jubileum alkalmából, kívülről renoválta, majd 1980-ban megtörtént a templomtorony festése és a tető javítása. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten dr. Ottlyk Ernő püspök úr kérte Isten áldását a felújított templomra és a gyülekezetre.

            1982-ben a villanyhálózat teljes kicserélése, a villanykályha beállítása, a járólapozás és a belső festés következett. 1992-ben megtörtént a belső felújítás és a tetőjavítás is. A templomszentelési emlékünnepen, szeptember 20-án, hálát adott mindezért a gyülekezet, Szebik Imre püspök úr és Kalácska Béla esperes szolgálatával. A padfűtés 2006-ban lett kiépítve, majd kicserélésre kerültek a templom ablakai is.

            2015-ben, a 140. templomszentelési emlékünnepre, a belső festés és javító munkák által, ismét megújult a templombelső. Az ünnepi istentiszteleten Szabó András esperes úr és Torzsa Tamás parókus lelkész szolgált.

            1883. január 1-én, a Mohorai evangélikus templomban, kötött másodszor házasságot Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona. Ennek emlékét őrzi a Mauks Ilona által hímzett oltárterítő, amelyet korábban istentiszteletek alkalmával rendszeresen használt a gyülekezet. A terítőn kalászok és szőlő látható, amely a falu legfontosabb gazdasági növényeire történő utalás. A becses emlék, Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona házassági anyakönyvi bejegyzésének másolata mellett, bekeretezve megtekinthető a templomban.

            A templomban fellelhető még egy különleges festmény is, mely korábban szintén az oltárt díszítette. Az ismeretlen festő által készített kép Jézust ábrázolja a feszületen, úgy, hogy a szögek nem a tenyerében, hanem a csuklójában láthatóak.

      

 

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2017. augusztus »
augusztus
HKSzeCsPSzoV
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031